Az erődítmény
Az erődítmény az északi lejtőre épült. Ez magában foglal számos katonai jellegű építményt: zárt falak, tornyok, küzdő terek, kő, fa és föld védelmi vonal, amit a domb teraszaira és a domb csúcsára építettek.
Ezek közül az első egy 115 m hosszú és 2 m széles fal, amit az északi és részben az észak-keleti lejtőre emeltek. Az építési technika murus dacicus néven ismert.
Az említett fal észak-keleti szélén volt a bejárat a várba: monumentális kapu, andezit korlátok közötti mészkő lépcsővel. Ezen a kapun túl található a vár felső fennsíkja, tulajdonképpen kelet-nyugat irányban egymást követő három lépcsős terasz. A bejárat előtti első terasz egyben a legnagyobb.
A második teraszt 1,40 m vastagságú fal zárja körül. Ebben az esetben a saroktömbök függőlegesen profiláltak. A fal felső része kőcsipkézetben vagy fa mellvédben zárulhatott. A vár belseje 22 m hosszúságú és 17 m szélességű téglalap alakú volt. Ebben egy szintén téglalap alakú faépület volt, mészkő tömbökből készült alappal. A terasz nyugati és déli szélei felé két csatornát ástak a sziklába az esővíz elvezetésére. Mielőtt az utolsó teraszra érnénk, egy újabb fal zárja körül három oldalról a szikla egy leegyenesített felületét, amelynek a közepe táján három kör alakú gödör maradt meg. Valószínűleg itt rögzítették egy fából készült őrtorony tartóoszlopait.
A harmadik terasz a tulajdonképpeni fellegvár, domináns pozícióval (904 m magas), amelyet trapéz alakú, erős, sajátos technikával épített belső fal vesz körül. Ennek közepében emelkedett a fából és szalmával kevert agyagból épített őrtorony.
Az észak-nyugati lejtőn alakították ki a 18 m hosszú küzdőteret, amelyet alulról, közvetlenül a lépcsősen vágott sziklára emelt fal szegélyez. A déli, keleti és nyugati lejtők nagyon meredekek, ezért szinte nem volt szükség védelmi építményt emelni ezekre.
Vallási épületek
Néhány, a ʽ60-as években az egyik teraszon feltárt mészkő lábazat négyoldalú templom létére utal, de az építmény ókori alaprajzát lehetetlen volt meghatározni.
Civil épületek/létesítmények
A XIX. századi munkálatok területet érintő hatása és az ásatások rövid időtartama nem tették lehetővé civil épületek vagy létesítmények azonosítását. A kutatók figyelme főként a katonai jellegű építmények felé fordult.
Néhány tárgy azonban műhelyek jelenlétére utal. Így például Banicáról származik egy sor agyag és homokkő öntőminta, amelyeket valószínűleg bronztárgyak öntésére használtak, illetve egy ékszerész tégely és egy üllő. Egy másik műhely, ezúttal kovács műhely, úgy tűnik, a domb lábánál működött.