Az erődítmény
A Vereskő (Piatra Roşie) erődítményben két egymás mellé helyezett várbelső van, az első, a felső platón, a második a keleti oldal magasabb részein lett kialakítva. Az ókorban két elszigetelt torony tartotta megfigyelés alatt a várhoz vezető utat.
Az erődítményt két szakaszban építették, két különböző technikával. Az első beltér (a szikla tetején levő platón) a terület leegyenesítése és teraszosítása után épült.
A vereskői vár négyszögletes alaprajzú, saroktornyokkal (beleértve a kaputornyot is), illetve egy, a hellén típusú erődítményekre emlékeztető köztes toronnyal. A bel térbe való bejutás egy tornyon keresztül történt, a bejáratot monumentális lépcső jelölte és egy faragott tömbökből épített boltíves kapu. Az 1949-es ásatások idején felfedeztek néhány vasszegecset, amelyeket valószínűleg a kapu fájába vertek megerősítésnek és dísznek. A vár bejárat monumentális képét fokozta a kaputoronyhoz vezető mészkőlapokkal kirakott út. Az építésnek ebből az első szakaszából származik a négyoldalú vár és az előretolt tornyok, amelyek mélységben képeztek védelmi vonalat.
A védelmi építmények 3 m vastag, faragott mészkőtömbökből készültek. A hellén építészetből átvett szerkezetük a következő: két párhuzamos falat építettek faragott kőből (burkolófal), amiket sajátosan kialakított vájatokba rögzített fagerendák kötöttek össze. A két burkolófal közötti teret döngölt földdel és kővel (emplekton) töltötték ki. A két burkolófalat összekötő fából készült keresztgerendák kohéziót és tartósságot biztosítottak. Ez a műszaki megoldás masszív, stabil és a harcigépek esetleges ütéseinek ellenálló falat eredményezett, ugyanakkor jelentős építőanyag, azaz kő megtakarítást is nyújtott. A tornyok felső szintje téglából épült, közvetlen a faragott kőből rakott „földszint” fölé.
A később épült második beltér földből, kőből és fából készült négyoldalú építmény, amely magába foglalja az előzőleg épült két előretolt tornyot. A fallal körülvett rész belsejében levő mesterséges teraszokon kutatásra váró épületek voltak. Az ókori falak magassága feltehetően körülbelül 5-6 m volt, míg a tornyok valamivel magasabbak lehettek. Nem tudjuk pontosan, hogyan nézett ki a falak felső része (a koronapárkány). C. Daicoviciu fagerendákból készült emelvények létét feltételezte, de nem kizárt a harc idején nagyon hasznos lőrések léte sem.
A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a vár legalább a Kr. e. I. század második felétől valószínűleg a római hódításig működött. Hagyományosan, kultúrális – történelmi kritériumok alapján, az első beltér keletkezését ennek az időszaknak az első felére teszik, míg az erődítmény bővítését (a második belteret) a dák – római harcokat közvetlenül megelőző időszakra. A vár pusztulása, ugyanazon okokból, a római hódításhoz kötődik.
A leletek tanulmányozása azt mutatja, hogy a vár virágzása a Kr. e. I. század és a következő század elejére tehető.
Bizonyos leletek a terület korai középkori elfoglalására utalnak.
Vallási épületek
A felső plató északi részén, a falakon kívül egy ideig mészkő alapra épített fa oszlopsoros templom működött, amelyből ma is látható néhány lábazat (kő korongok). Valószínű, hogy egy idő múlva a templomot lebontották, hogy helyet csináljanak a két, többtermes épületnek, amelyek rendeltetése egyelőre ismeretlen.
Civil épületek/létesítmények
A felső platón levő nagy, pitvaros, apszis alakú épület
, elfoglalja az Első Vár hasznos területének nagyrészét, ami központi helyét és fontosságát bizonyítja. A kőtömbökre helyezett fagerendákból készült épület valószínűleg a vár urának volt a lakása, erre utalnak az ott talált tárgyak is.
A második belteren átvezető mészkő lapokkal kirakott út az első beltér bejárata felé emelkedik, míg ennek egy keskeny elágazása az I. teraszon levő apszissal kialakított épület felé halad.
Az első teraszon levő, apszissal kialakított épület kőalapra helyezett gerendákból épült. A félkör alakú helységben felfedezett gazdagon díszített kovácsoltvas korong („Vereskő-i pajzs”) az épület vallásos jellegére utalhat. Az ókori rituális tevékenységek jellege gyakran arra utal, hogy a lét két megnyilvánulása, a szent és a profán között nincs mindig egyértelmű megkülönböztetés.
